|
"A vadász legbiztosabb fegyvere a türelem." Lee Wallek |
Képeslap története
Levelezés története képekben
|
|
|
|
1. Levél 2. Levelezési lap 3. Képes levelezőlap /hosszú címzésű/ 4. Képes levelezőlap /osztott hátlapú/
évszázadokon keresztül napjainkig 1869-től napjainkig 1870-1904 1905-től napjainkig
(1830) (1870) (1899) (cca. 1995)
évszázadokon keresztül napjainkig 1869-től napjainkig 1870-1904 1905-től napjainkig
(1830) (1870) (1899) (cca. 1995)
Képeslap története
1. kép
A képes levelezőlaplap a XIX. század egyik nagyszerű találmánya, mely a mai napig fennmaradt annak ellenére, hogy megjelentek a nála lényegesebben modernebb és gyorsabb hírközlő eszközök.
A képes levelezőlap olyan közforgalmazásra szánt nyomdai, vagy fotografikus eljárásokkal készített, illusztrációt tartalmazó sokszorosítvány, ami nyitott formájú, üzenetközvetítésre használható és a mindenkori postai díjszabás (bérmentesítés) mellett küldhető lap.
1. kép: Üdvözlőlap 1898-ból, melyet 2 krajcáros bélyeggel bérmentesítettek (kép- és címzésoldal).
A képeslap történetét több fejlődési korszakra lehet felosztani. Egyes kutatók a korszakokat kisebb eltérésekkel más-más időintervallumba sorolják, de a lényegében nem sokban térnek el egymástól. Az egyes korszakok között átfedések is lehetnek. Az egyik fejlődési szakasznak a következő hat korszakot lehet tekinteni (Erős László féle korszakok):
- előfutárok: 1870. év előtti idő / itt még nem beszélünk képes levelezőlapokról/
1. klasszikus korszak: 1870-1900
2. arany korszak: 1901-1914
3. I. világháború korszaka: 1914-1918
4. két világháború közötti korszak: 1919-1939
5. II. világháború korszaka:1939-1945
6. napjaink képeslapjai: 1945-
A képes levelezőlap olyan közforgalmazásra szánt nyomdai, vagy fotografikus eljárásokkal készített, illusztrációt tartalmazó sokszorosítvány, ami nyitott formájú, üzenetközvetítésre használható és a mindenkori postai díjszabás (bérmentesítés) mellett küldhető lap.
1. kép: Üdvözlőlap 1898-ból, melyet 2 krajcáros bélyeggel bérmentesítettek (kép- és címzésoldal).
A képeslap történetét több fejlődési korszakra lehet felosztani. Egyes kutatók a korszakokat kisebb eltérésekkel más-más időintervallumba sorolják, de a lényegében nem sokban térnek el egymástól. Az egyes korszakok között átfedések is lehetnek. Az egyik fejlődési szakasznak a következő hat korszakot lehet tekinteni (Erős László féle korszakok):
- előfutárok: 1870. év előtti idő / itt még nem beszélünk képes levelezőlapokról/
1. klasszikus korszak: 1870-1900
2. arany korszak: 1901-1914
3. I. világháború korszaka: 1914-1918
4. két világháború közötti korszak: 1919-1939
5. II. világháború korszaka:1939-1945
6. napjaink képeslapjai: 1945-
Az előfutárok (1870 előtti évek)
2. kép
A képes levelezőlap megjelenése előtti időkben (XVII. századtól a XIX. század utolsó harmadáig) rajzos, festett családi címerrel, vallási témájú képekkel, más illusztrációval ellátott egyedi, vagy kis példányszámú alkalmi üdvözlő- és köszöntő levelekkel, kártyákkal kedveskedtek egymásnak az emberek. Ezek a lapok általában nyitott (nem zárt borítékban) formában kerültek a címzetthez, de ezek még nem tekinthetők képes levelezőlapoknak. A levelezőlap, mely a képes levelezőlap elődjeként lehet tekinteni először 1865-ben került szóba a Karlsruheban megtartott 5. német postakongresszuson. A kongresszuson felvetették annak a lehetőségét, hogy boríték nagyságú, de borítéknélküli levelet lehessen küldeni, melyen egy előre nyomtatott bélyeg található (díjjegyes postai levelezőlap). A bélyeg oldalon a címzés, míg a hátoldalon a közlemény helye legyen kialakítva. A javaslat elbukott, mivel egyes ellenzők szerint ez a forma levéltitok megsértését eredményezné. Néhány évvel később a levelezőlap kérdése ismételten napirendre került, ahol az illetékesek már pozitív véleményt hoztak. Ennek során, a világon elsőként az Osztrák-Magyar Monarchiában 1869. október 01-én került forgalomba az osztrák-magyar postaigazgatóság által kiadott levelezőlap, amire a „Correspondenz-Karte” feliratot nyomtatták. Egy hónappal később hazánkban ezt a feliratot „Levelezési-lap”-ra változtatták meg. A díjjegyes „Levelezési-lapok” lényegesebben olcsóbbak lettek (levél díjszabása 5 krajcár, míg a levelezőlapok ára 2 krajcár volt). A levelezőlap alkalmazása gyorsan terjedt Európában és néhány éven belül már több ázsiai országban és a tengerentúlon is forgalomba kerültek. Azokat a levelezőlapok, melyek a címzés oldalon valamilyen illusztrációt (pl. ország címere) tartalmaztak a levelezőlap és a képeslap közti átmenetnek tekinthetők.
2. kép: 2 krajcáros, osztrák és magyar kiadású díjjegyes levelezési lapok címoldalai, (osztrák címer német felirat 1874.03.04., magyar címer német felirat 1870.07.12. és magyar címer magyar felirat 1870.01.12.).
2. kép: 2 krajcáros, osztrák és magyar kiadású díjjegyes levelezési lapok címoldalai, (osztrák címer német felirat 1874.03.04., magyar címer német felirat 1870.07.12. és magyar címer magyar felirat 1870.01.12.).
A klasszikus korszak (1870-1900)
3. kép
Az 1870-es évek elején egyre több országban olyan nyílt levelezőlapok jelentek meg, melyek ábrákat, képeket tartalmaztak. Ezeket már képes levelezőlapnak lehetett tekinteni, de hogy melyik képeslapot adták ki elsőként a szakemberek körében mindmáig vita tárgyát képezi. Az egyik elsőnek forgalomba hozott képes levelezőlap feltalálójának August Schwartz oldenburgi kereskedőt tartják, aki 1870-ben az Észak-Német Postaunió által forgalmazott űrlap címzési oldalának bal felső sarkába egy postabélyeg nagyságú képet nyomtatott, melyen ágyú mögött álló tüzér alakja látható. Ezt a lapot tekinti több ország mellett a hazánk is az első mai értelemben vett képes levelezőlapnak. Ennek során Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata az 1870-es évszámot fogadta el a képes levelezőlap születésének dátumának, így az 1970-ben kiadott képes levelezőlapjaira rányomtatta a „100 ÉVES A KÉPES LEVELEZŐLAP” feliratot. A XIX. század vége felé főleg a fekete-fehér, majd a színes kőnyomással (litográf-eljárással) készült képek váltak népszerűvé. A Postaügyi Világunió (UPU) 1878-as kongresszusán szabványosította a levelező- és a képes levelezőlapok méretét is, így a lapok méretét 140x90mm-ben határozták meg a régi 122x85mm. helyett. Továbbá díjszabást is egységesítették, amit a levéltarifa felében határozták meg. Ebben az időkben jelentek meg a „Gruss aus….” (Üdvözlet….ből) lapok is, melyek általában litográf eljárással készült lapok voltak, ahol a különböző díszítő elemekkel együtt az adott település nevezetességei (általában mozaikos elrendezésben) láthatóak. A század vége felé jelentek meg először a fényképek alapján készített tájképes lapok, valamint a művészi képeslapok is. Hazánkat 1896-ig külföldi, főleg német és osztrák kiadók látták el képes levelezőlappal. A magyar képeslapkiadás 1896-ban az ezredéves ünnepségek alkalmával kezdődött el. A Magyar Királyi Posta 32 lapos színes sorozatot adott ki 2 krajcáros (belföldi forgalom) és 5 krajcáros (külföldre) bérmentesítéssel. Ez a millenniumi képeslapsorozat a legelső magyar díjjegyes kiadvány. Négy féle témát dolgoztak fel: 1. Részletek a kiállításról. 2. Budapesti látképek. 3. Tájképek az országból. 4. Történelmi jelenetek és életképek. Az utolsó két lapot Horvátország és Szlavónia számára adták ki. Ezt megelőző években, hazánkban két alkalmi kiadás jelent meg. Az egyik 1891-ben „Emlék az 1891. évi dél-magyarországi ipari- és mezőgazdasági kiállításról Temesvárott” címmel látott napvilágot, míg a másikat 1895-ben „Üdvözlet Kis-Cellről. A király ittlétekor, 1895.” címmel adták ki.
3. kép: Moritzburg, mozaik képeslap, (kép- és címzésoldal), 1899.
3. kép: Moritzburg, mozaik képeslap, (kép- és címzésoldal), 1899.
Az aranykorszak (1901-1914)
4. kép
A nyomdatechnika korszerűsödése, a fényképek sokszorosításának lehetősége a képes levelezőlapok rohamos terjedését segítette elő. Fénykorát élte a képes levelezőlapok gyűjtése, melynek során már a XIX. század utolsó éveiben, Európában sorra alakultak meg a képeslapklubok, ahol szaklapokat is megjelentettek. Hazánkban elsőként Klökner József nevéhez fűződik az 1899-ben megalakult képeslapklub a „Hungária” Képeslap Gyűjtő-egyesület, valamint szintén a nevéhez fűződő 1899-ben kiadott egyesületi szaklap a „Képes Levelező-Lap”. A XIX-XX. század fordulóján megszámlálhatatlan mennyiségben a legváltozatosabb témakörökben jelentek meg a képeslapok. A képeslap kiadók főleg a városképeket, közlekedési eszközöket, a társadalmi és politikai élet személyeit és eseményeit, üdvözlő- és reklámcélú lapokat hozták előszeretettel kereskedelmi forgalomba. Ezek mellett többféle különleges levelezőlapok is megjelentek a piacon: pl. hajtogatós hosszú panoráma-, átvilágítható-, bőrből-, ezüstből-, fakéregből készült lapok. A századfordulón még a képes levelezőlapok hátlapja ún. hosszúcímzésűek voltak, csak a bélyeg felragasztására, valamint a címzésre szolgált, míg a képoldalon lévő kis üres helyre (de sok esetben az illusztráció teljesen betöltötte a lap terjedelmét) lehetett csak írni, ami a képek látványát zavarta. Ezért már az 1900-as évek elején több javaslat született meg arra nézve, hogy a képes levelezőlapok címzés oldalán legyen hely a közlések számára. Hartmann nevezetű német nyomdász Angliában 1901-ben előhozakodott azzal a nagyszerű ötlettel, hogy a címoldalt osszák meg. Így a lap jobb oldalára kerüljön a címzés a bélyeggel, míg a másik felére a leírandó szöveg. Ezt az újítást először 1902-ben Angliában vezették be, majd erre a formára az Osztrák-Magyar Monarchia is 1905-ben áttért. A képes levelezőlap osztott formás hátoldalát 1905 és 1907 között először 1/3-2/3 arányban osztották fel, a nagyobbik részre lehetett írni a címzést míg a kisebbik felére a szöveget. 1907 után áttértek a 1/2-1/2 arányra, és ez a kialakítás a mai napig használatos.
4. kép: Hosszú címzésű képeslap 1899-ből és osztott formás képeslap 1908-ból.
4. kép: Hosszú címzésű képeslap 1899-ből és osztott formás képeslap 1908-ból.
Az I. világháború korszaka (1914-1918)
5. kép
A Nagy Háború idején a képeslapkiadásban főleg a harcra buzdítás játszott főszerepet. A hadipropaganda mind két oldalon saját céljainak megfelelően az illusztrációkban megjelenítette az ellenség iránti gyűlöletet, a hazafiasságot. Megjelentek az uralkodókat és szövetségeseiket, a harctereket, csatajelenetek, fegyvereket, hadihajókat, a frontra induló katonák búcsújeleneteiket, az ellenség karikatúráit, háborús térképeket ábrázoló képeslapok. Ebben az időben alakult ki a képeslapköltészet is. A fennmaradt lapok a kortörténeti emlékek hordozói, segítségükkel bepillanthatunk az akkor történ események forgatagába.
5. kép: I. világháborúból katonai jelenet, (kép- és címzésoldal), 1917.
5. kép: I. világháborúból katonai jelenet, (kép- és címzésoldal), 1917.
A két világháború közötti korszak (1919-1939)
6. kép
A háború befejezése után a képeslapkiadók is más témákat kezdtek felkarolni. Míg a győztes hatalmak a győzelem ünnepéről adtak ki képeslapokat, addig a vesztesek a hadifoglyokkal kapcsolatos lapokkal folytattak propaganda tevékenységeket. Népszerűek lettek a színészeket, filmjeleneteket, a népéletet, népművészetet megjelenítő lapok. A 30-as években a több hazai és külföldi vezető politikus mellett Hitler portréjával a spanyol polgárháború jeleneteivel is találkozhatunk. Magyarországon közvetlen a háború után az 1918-as polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság eseményeit ábrázoló lapok jelentek meg, majd előtérbe kerültek a vallási és az irredenta lapok. Népszerűek voltak az 1933-ban Gödöllőn megrendezett Cserkész Világtalálkozó (Jamboree) és az 1938-ban XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus kongresszus alkalmából kiadott képeslapok is.
6. kép: Nagybányai vitéz Horthy Miklós Gödöllő környéki vadászaton, (kép- és címzésoldal), 1929.
6. kép: Nagybányai vitéz Horthy Miklós Gödöllő környéki vadászaton, (kép- és címzésoldal), 1929.
A II. világháború korszaka (1939-1945)
7. kép
A második világégés idején a képeslapok iránt az érdeklődés már koránt sem volt olyan nagy, mint az eltelt időkben. A kiadók távolról sem jelentettek meg akkora példányszámban képeslapokat, mint az I. világháború idején. A háborús propaganda is kisebb mérvű volt, a szentimentalista katonabúcsúztató lapok is minimális mennyiségben voltak fellelhetők. Továbbra is jelenvoltak az ellenséget gyalázó és uszító és mozgósító jellegű kiadványok. A kiadásra került lapok közül elsősorban harctéri jeleneteket, haditechnikát, hadvezéreket, pilótákat, tengeralattjáró kapitányait népszerűsítették. A grafikus húsvéti és karácsonyi üdvözlő lapok sem voltak mentesek a háborús témáktól. Sok lapon még ha vicces formában is, de utaltak arra, hogy a világ nem a hétköznapi életét éli. Erre példa, hogy a húsvéti nyuszik ágyúból tojással lövöldöznek, vagy Jézuska helyett repülőgép viszi a karácsonyfát. Hazánkban a képeslapkiadás főleg a revizionista külpolitika sikereit népszerűsítette. Ehhez a kategóriához tartozó lapokon volt látható Horthy Miklós is mikor fehér lovon ülve katonáival együtt győzedelmesen bevonult a visszatért városokba.
7. kép: Magyar kir. Erdőigazgatóság, Miskolc, (kép- és címzésoldal), 1943.
7. kép: Magyar kir. Erdőigazgatóság, Miskolc, (kép- és címzésoldal), 1943.
A napjaink képeslapjai (1945-)
8. kép
A háború után közvetlen az ünneplést, a lerombolt településeket, közintézményeket, hidakat, szobrokat ábrázoló, majd az újjáépítésre mozgósító lapok jeletek meg. Ezt követően ismételten előtérbe kerültek kiadóknál a turisztikai-, az üdvözlő-, a közlekedési-, a sport-, a képzőművészeti képes levelezőlapok, de az „arany korszak” ritka lapjainak hasonmás kiadásai is napvilágot láttak. Az 50-es években világszerte ismételten fellendült a képeslapgyűjtés, sorra alakultak meg a gyűjtőklubok. Magyarországon a képeslapkiadás 1952-ben vált állami monopóliummá. 1954-ben alakult meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, ami nem sok örömet hozott a hazai gyűjtők számára, mivel a szocialista rendszer politikája rányomta bélyegét a lapkiadásra is. A silány minőség és tartalmi egyhangúság jellemezte ezt az időszakot (pl. a településeken készült képek szinte mindig ugyanazt a helyi látványosságot mutatta más-más fotópozícióból, a karácsonyi lapokon fenyőág dísszel, az új évi lapokon pezsgősüveg, dobókocka, míg a húsvéti lapokon általában festett tojás és a nyúl szerepelt). A 80-as évek végén a rendszerváltás után megszűnt a Képzőművészeti Alap Kiadóvállat egyeduralma. Megjelentek a piacon a magánkiadásokban, a jobb minőségű, változatosabb tematikával készített képes levelezőlapok. Ettől függetlenül napjainkban a képes levelezőlapok iránti kereslet visszaszorulóban van. Ebben nagy szerepet játszott a különféle hírközlési eszközök (pl. internet, SMS, MMS, stb.) megjelenése, fejlődése, térnyerése is. Így a XIX. század vége és a XX. század első évtizedeiben virágkorát élő képes levelezőlap népszerűsége a jelenkorban már csak árnyéka önmagának.
8. kép: Burgenland, Fertő-tó (kép- és címzésoldal), cca. 2008.
Felhasznált irodalom:
- Balázs Károly: Képes levelezőlap lexikon /2005./
- Erős László: Képeslapok könyve /Bukarest 1985./
- Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története /Miskolc, 1994./
Gödöllő, 2009.
Sali István
8. kép: Burgenland, Fertő-tó (kép- és címzésoldal), cca. 2008.
Felhasznált irodalom:
- Balázs Károly: Képes levelezőlap lexikon /2005./
- Erős László: Képeslapok könyve /Bukarest 1985./
- Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története /Miskolc, 1994./
Gödöllő, 2009.
Sali István
A vadászmotívumos képes levelezőlapok története
1. kép
Az olyan embert, aki kivételes érdeklődést, vonzódást, kötődést mutat bizonyos tárgyak, dolgok iránt gyűjtőnek nevezik. Ez a meghatározás igaz a képeslapgyűjtők társadalmára is. Magam is gyűjtöm a képeslapokat, témaköröm a vadászat.
Hosszú évek során a képeslapok különböző változásokon mentek keresztül, melynek története van, így a vadászati témában kiadott képeslapoknak is meg van a maguk története. A következőekben ezt fogom bemutatni.
1. kép: Vadászjelenet. Festette: Moritz Müller. Kiadó: Döring & Huning, Berlin. Színes, osztott formás hátoldalú képes levelezőlap. Postai bélyegzés: Budapest, 1914. december 29.
Hosszú évek során a képeslapok különböző változásokon mentek keresztül, melynek története van, így a vadászati témában kiadott képeslapoknak is meg van a maguk története. A következőekben ezt fogom bemutatni.
1. kép: Vadászjelenet. Festette: Moritz Müller. Kiadó: Döring & Huning, Berlin. Színes, osztott formás hátoldalú képes levelezőlap. Postai bélyegzés: Budapest, 1914. december 29.
2. kép
Megjelenése és változása napjainkig
Az 1890-es évek első felében jelentek mag a vadászképekkel illusztrált képeslapok. Először, mint városképeslapok díszítő elemeként láthatóak, majd az évtized második felétől már önálló motívumként is szerepelnek. A képeslapkiadók igen változatos formában jelenítették meg a különféle vadfajokat és azoknak a vadászatát. A jól induló folyamat nagyjából az 1920-as évek első feléig tartott, majd a téma fokozatosan ellaposodott, beszűkült. Ez a negatív irány napjainkra sem tudott megváltozni. Manapság főleg az ismertebb vadfajok és esetenként a vadászatuk fényképfelvételeivel, illetőleg néhány klasszikus és kortárs művész természetábrázoló alkotásainak reprodukcióival vannak jelen a képeslapkiadók a piacon. A XIX. század végétől a XX. század első két évtizedéig a vadászjelenetes képeslapok színvonala sokszorosan felülmúlja a következő években, egészen napjainkig kiadott képeslapok nívóját. Sajnos a magyar kiadású vadászképeslapok témáinak sokszínűsége sosem tudott olyan szintre emelkedni, mint a német nyelvterületen készült „társaiké”. A fentiekben leírt megállapításaim helyességét igazolják azok a több éven át rendszeresen megfigyelt vadászati képeslapok, melyek különböző hazai és nemzetközi aukciókon jelentek meg, valamint ezt a tényt támasztják alá a témakörhöz kapcsolódó képeslap-gyűjteményem is. (Módosítás az oldal alján található!)
2. kép: Gruss aus dem Zeughaus (Sächsische Schweiz). Kiadó: ismeretlen. Korai vadászmotívumos városképeslap. Monokróm (zöld) litográfia. Hosszú címzésű hátoldal. Feladó postai bélyegzés: Dresden-Tetschen Bahnpost, 1893. április 4. Érkező postai bélyegzés: Boston, 1893. április 15.
Az 1890-es évek első felében jelentek mag a vadászképekkel illusztrált képeslapok. Először, mint városképeslapok díszítő elemeként láthatóak, majd az évtized második felétől már önálló motívumként is szerepelnek. A képeslapkiadók igen változatos formában jelenítették meg a különféle vadfajokat és azoknak a vadászatát. A jól induló folyamat nagyjából az 1920-as évek első feléig tartott, majd a téma fokozatosan ellaposodott, beszűkült. Ez a negatív irány napjainkra sem tudott megváltozni. Manapság főleg az ismertebb vadfajok és esetenként a vadászatuk fényképfelvételeivel, illetőleg néhány klasszikus és kortárs művész természetábrázoló alkotásainak reprodukcióival vannak jelen a képeslapkiadók a piacon. A XIX. század végétől a XX. század első két évtizedéig a vadászjelenetes képeslapok színvonala sokszorosan felülmúlja a következő években, egészen napjainkig kiadott képeslapok nívóját. Sajnos a magyar kiadású vadászképeslapok témáinak sokszínűsége sosem tudott olyan szintre emelkedni, mint a német nyelvterületen készült „társaiké”. A fentiekben leírt megállapításaim helyességét igazolják azok a több éven át rendszeresen megfigyelt vadászati képeslapok, melyek különböző hazai és nemzetközi aukciókon jelentek meg, valamint ezt a tényt támasztják alá a témakörhöz kapcsolódó képeslap-gyűjteményem is. (Módosítás az oldal alján található!)
2. kép: Gruss aus dem Zeughaus (Sächsische Schweiz). Kiadó: ismeretlen. Korai vadászmotívumos városképeslap. Monokróm (zöld) litográfia. Hosszú címzésű hátoldal. Feladó postai bélyegzés: Dresden-Tetschen Bahnpost, 1893. április 4. Érkező postai bélyegzés: Boston, 1893. április 15.
3. kép
Gyártástechnológia fejlődése
A különféle nyomdatechnikai eljárásokat csak érintőlegesen veszem, mivel e tárgykör iránt érdeklődők számára bőséges
szakirodalom áll rendelkezésre.
A képes levelezőlapokat a nyomdák többféle eljárási móddal sokszorosíthatják. Ezek a magasnyomás (fametszet), mélynyomás (acél- és rézmetszet, rézkarc), síknyomás (litográfia, ofszetnyomás), digitális eljárás és más egyéb mód. Mivel a képeslapok nagytöbbsége a síknyomásos sokszorosítással készültek és készülnek, ezért csak erről írok néhány gondolatot.
A korai vadászati képeslapok még a klasszikus síknyomásos technikával, monokróm, vagy színes litografált (kőnyomatos) eljárással készültek. Ezt az eljárást a XIX-XX. század fordulójától az ofszetnyomás váltotta fel. Az ofszetnyomás egy gyűjtőkategória, melyhez különféle síknyomásos eljárások tartoznak, többek között a fénynyomás is. A képeslapok előállításánál sok esetben alkalmazták a vegyes nyomásos technológiákat is. Ilyen a fénynyomat és a kőnyomat együttes alkalmazása is, mely a települések fényképfelvételei mellé litografált vadászjelenetek és vadfajok grafikáit használták díszítő elemként. A látványosság kedvéért a díszítő elemeket sok esetben domborítással emelték ki a képeslap síkjából. A fénynyomással készült fekete-fehér képeslapokat eleinte kézzel, vagy nyomóformával színezték, még meg nem jelentek a modernebb eljárások ahol már a színnyomásos technológiák is lehetővé váltak. Napjainkban a digitális eljárás az irányadó, melyet az ofszetnyomásnál is alkalmazzák. A számítógépek nyomtatói is alkalmasak a képeslapok nyomtatására, de ezek csak kisebb példányszámú terméket tudnak előállítani.
3. kép: Gruss aus Baden Baden. Kiadó: Ph. Bussemer, Baden Baden. Vadászmotívumos városképeslap. Fekete-fehér fénynyomat a városról, díszítőelem egy vadászjelenet és a városcímer, mely színes, dombornyomással készült litográfia. Hosszú címzésű hátoldal. Feladó postai bélyegzés: Baden Baden, 1900. augusztus 19. Érkező postai bélyegzés: Gerstheim, 1900. augusztus 20.
A különféle nyomdatechnikai eljárásokat csak érintőlegesen veszem, mivel e tárgykör iránt érdeklődők számára bőséges
szakirodalom áll rendelkezésre.
A képes levelezőlapokat a nyomdák többféle eljárási móddal sokszorosíthatják. Ezek a magasnyomás (fametszet), mélynyomás (acél- és rézmetszet, rézkarc), síknyomás (litográfia, ofszetnyomás), digitális eljárás és más egyéb mód. Mivel a képeslapok nagytöbbsége a síknyomásos sokszorosítással készültek és készülnek, ezért csak erről írok néhány gondolatot.
A korai vadászati képeslapok még a klasszikus síknyomásos technikával, monokróm, vagy színes litografált (kőnyomatos) eljárással készültek. Ezt az eljárást a XIX-XX. század fordulójától az ofszetnyomás váltotta fel. Az ofszetnyomás egy gyűjtőkategória, melyhez különféle síknyomásos eljárások tartoznak, többek között a fénynyomás is. A képeslapok előállításánál sok esetben alkalmazták a vegyes nyomásos technológiákat is. Ilyen a fénynyomat és a kőnyomat együttes alkalmazása is, mely a települések fényképfelvételei mellé litografált vadászjelenetek és vadfajok grafikáit használták díszítő elemként. A látványosság kedvéért a díszítő elemeket sok esetben domborítással emelték ki a képeslap síkjából. A fénynyomással készült fekete-fehér képeslapokat eleinte kézzel, vagy nyomóformával színezték, még meg nem jelentek a modernebb eljárások ahol már a színnyomásos technológiák is lehetővé váltak. Napjainkban a digitális eljárás az irányadó, melyet az ofszetnyomásnál is alkalmazzák. A számítógépek nyomtatói is alkalmasak a képeslapok nyomtatására, de ezek csak kisebb példányszámú terméket tudnak előállítani.
3. kép: Gruss aus Baden Baden. Kiadó: Ph. Bussemer, Baden Baden. Vadászmotívumos városképeslap. Fekete-fehér fénynyomat a városról, díszítőelem egy vadászjelenet és a városcímer, mely színes, dombornyomással készült litográfia. Hosszú címzésű hátoldal. Feladó postai bélyegzés: Baden Baden, 1900. augusztus 19. Érkező postai bélyegzés: Gerstheim, 1900. augusztus 20.
4. kép
Hazai és külföldi képeslap kiadók
A II. világháborúig a hazai képeslapkiadással főleg a könyv- és papírkereskedők, nyomdák, helyi dohánykereskedők, fényképészek, képeslap kereskedések foglalkoztak. 1948-ban államosították a még magánkézben lévő kiadókat. 1954-től a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat monopóliuma lett a képeslapkiadás, de ez az előjog a ’70-es évektől megszűnt, és profiljuknak megfelelő képeslapokat múzeumok, illetőleg a Kartográfiai Vállalat is adhatott ki. A ’80-as évek végétől viszont ismételten megjelentek a magánkiadások. Manapság vadászati témakörben szinte csak néhány erdő- és vadgazdálkodási Zrt., egyes önkormányzatok és múzeumok adnak ki minimális mennyiségben képes levelezőlapokat.
A nyugati országokban a képeslapkiadás hasonlóan működött mint hazánkban, a különbség csak annyi volt, hogy a II. világháború után nem volt államosítás, továbbra is magánkézben maradtak a kiadók. A XIX. század végétől egészen napjainkig a vadászati képeslapok készítésében és kiadásában főleg Németország és Ausztria járt az élen. Gyakorlatilag e két ország képeslapkiadói látták el vadászképeslapokkal a magyar és a nemzetközi piacot, ami nem azt jelenti, hogy más országokban nem volt a vadászati témakörnek kiadója, csak azoknak termékei kisebb számban jelentek meg, illetve kerültek a kereskedelmi forgalomba.
Magyar és külföldi képeslapkiadók (teljesség igénye nélkül), melyek vadászati témakörben is adtak ki képeslapokat:
4. kép: „Waidmann’s Heil” Festette: E. Döcker. Színes, litografált, erdőszéli jelenetet bemutató képes levelezőlap. Kiadó: Rafael Neuber Wien VII. Osztott formás hátoldal. Postai bélyegzés: Budapest, 1902. április 18.
A II. világháborúig a hazai képeslapkiadással főleg a könyv- és papírkereskedők, nyomdák, helyi dohánykereskedők, fényképészek, képeslap kereskedések foglalkoztak. 1948-ban államosították a még magánkézben lévő kiadókat. 1954-től a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat monopóliuma lett a képeslapkiadás, de ez az előjog a ’70-es évektől megszűnt, és profiljuknak megfelelő képeslapokat múzeumok, illetőleg a Kartográfiai Vállalat is adhatott ki. A ’80-as évek végétől viszont ismételten megjelentek a magánkiadások. Manapság vadászati témakörben szinte csak néhány erdő- és vadgazdálkodási Zrt., egyes önkormányzatok és múzeumok adnak ki minimális mennyiségben képes levelezőlapokat.
A nyugati országokban a képeslapkiadás hasonlóan működött mint hazánkban, a különbség csak annyi volt, hogy a II. világháború után nem volt államosítás, továbbra is magánkézben maradtak a kiadók. A XIX. század végétől egészen napjainkig a vadászati képeslapok készítésében és kiadásában főleg Németország és Ausztria járt az élen. Gyakorlatilag e két ország képeslapkiadói látták el vadászképeslapokkal a magyar és a nemzetközi piacot, ami nem azt jelenti, hogy más országokban nem volt a vadászati témakörnek kiadója, csak azoknak termékei kisebb számban jelentek meg, illetve kerültek a kereskedelmi forgalomba.
Magyar és külföldi képeslapkiadók (teljesség igénye nélkül), melyek vadászati témakörben is adtak ki képeslapokat:
- Magyar: Divald és Monostory Budapest; Monostory György, Budapest; Monostory utóda Kalántay, Budapest; Magyar Rotophot r. t., Budapest VI.; Magyar Filmiroda, Budapest; Metropolitan Nyomda, Budapest; Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár R.-T., Budapest; Gringlinger J. Budapest; Weinstock, Budapest; Nemesánszky Józsefné, Gödöllő; Rogovszky, Gödöllő; Storcz B. Mátyás dohánynagyárus Gödöllő; Berger Miksa Utóda, Máramarossziget; Kaufman Ábrahám és fia, Máramarossziget; Baross Nyomda, Eger; Körmendi könyvnyomda rt. utóda, Körmend; Goldstein Hermin műterme, Szigetvár; Gárdony és Fenyvesi képeslapkiadó vállalat; Kner Izidor, Gyoma; Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest; Könyv- és Lapkiadó Kft.; Községi Önkormányzat Ásotthalom; Gödöllői Királyi Kastély Kht.; Bakonyerdő Zrt.; Gemenc Zrt.
- Külföldi: K. & B. (német); Nürnberg, Theo. Stroefer (német); Koch & Bitriol Dresden (német); Kornsand & Co., Frankfurt A. M. (német); Rehn & Linzen, Kassel (német); Meissner & Buch. Leipzig (német); J. Windhager, München (német); Gustav Liersch & Co., Berlin SW. (német); Stengel & Co. G. m. b. H., Dresden (német); Erika (német); T. S. N. (német); Wohlgemuth & Lissner, Berlin (német); Döring & Huning Berlin (német); A. S. M. Lipzig (német); Brück & Son, Meissen (német); Ph. Bussemer, Baden Baden (német); W. Zinke, Friedrichroda (német); Weichmann kiadó (német); Paul Parey kiadó (német); Schmidt Edgar, Derzda-Budapest (német); B.K.W.I. (osztrák); Monopol (osztrák); W. R , B. & Co. Vienne (osztrák); A. Floeck, Wien (osztrák); Pick Testvérek, Bécs (osztrák); Brüder Kohn, Wien I. (osztrák); S. B. Vienna (osztrák); Philipp & Kramer, Wien, VI. (osztrák): J. Weiner, Wien (osztrák); Szailer Miklós és tsa., Bécs (osztrák); Rafael Neuber, Wien VII. (osztrák); Raphael Tuck & Sons’ (angol, London); Leconte (francia)
4. kép: „Waidmann’s Heil” Festette: E. Döcker. Színes, litografált, erdőszéli jelenetet bemutató képes levelezőlap. Kiadó: Rafael Neuber Wien VII. Osztott formás hátoldal. Postai bélyegzés: Budapest, 1902. április 18.
5. kép
A témakör változatossága
A vadászatok hangulata, a természetben élő állatok élete számos képző- és iparművészt, valamint fényképészt ihletett meg. A XIX. század végén a művészek munkái főleg múzeumokban, képtárakban, galériákban, vagy magángyűjteményekben voltak láthatóak, amit csak egy szűk társadalmi réteg csodálhatott meg. Erre a „kiváltságra” az átlagembernek ritkán adódott lehetősége. Ezt az „üzenetet” a korabeli képeslapkiadók felismerték és olyan képes levelezőlapokat is kiadtak, melyekből a szélesebb társadalmi réteg megismerhette a természet színes világát és a vadászok sajátos életformáját.
A vadászati képeslapokon megtaláljuk az egyéni és társas vadászati módok, a vadászhagyományok, a vadgazdálkodás, a vad és élőhelyeinek ábrázolásait. Láthatjuk a neves történelmi személyek és a hétköznapok embereinek vadászportréit, vadászati sikereit. Bemutatják a vadásztársadalmat érintő kiállításokat, múzeumi és magángyűjteményeket. Gyönyörködhetünk a különböző vadászati csendéletekben, használati- és dísztárgyakban. Információt kapunk az erdő- és vadgazdálkodási képzést nyújtó oktatási intézményekről, de megismerhetjük a vadászkastélyokat, vadászházakat is. A díszes vadászati meghívókból értesülhetünk arról, hogy hajdanán eleink hol, mikor és milyen vadászatot tartottak.
A vadászati témakörbe soroltam az olyan településekről, vagy azoknak a környékekről készült képes levelezőlapokat is, melyeken vadászattal, vagy vadon élő állatokkal kapcsolatos díszítések láthatóak, illetőleg vadászjeleneteket bemutató fényképekkel tették azt színesebbé. Az ilyen grafikus elemekkel, vagy fényképekkel díszített képeslapoknak több mondanivalójuk is lehet. Az egyik ilyen mondanivaló a dizájn, vagyis a küllem, mellyel szebbé és érdekesebbé válnak a képeslapok. A másik mondanivaló a reklám, azaz a települések idegenforgalmának népszerűsítése, melyhez a vadászturizmus is hozzátartozik. Nézetem szerint az efféle képeslapok minden továbbiak nélkül beleillenek a vadásztémájú képeslapok közé. Ezeken a képeslapokon általában a „Gruss aus …/ Üdvözlet …” felirat olvasható, melyet német, osztrák és a magyar kiadók a XIX. század végétől egészen napjainkig adnak ki. Hasonló érvek motiváltak a „Vadász”, vagy vadászathoz köthető egyéb elnevezésű éttermek, sörözők, panziók által kiadott képeslapokról is. Ezek a képeslapok egyértelműen reklámozás céljából jelentek meg. Az igényes vendéglátóhelyek által kiadott képeslapokon megfigyelhetjük a stílusos bútorokkal berendezett helyiségeket, ahol a falakon kitömött állatok, bőrök, agancsok díszlenek. Ezzel gyakorlatilag ki is merült a vadhoz és a vadászathoz köthető kapcsolatuk. Amennyiben figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egyes vadászok, vadászcsoportok szívesen veszik igénybe az ilyen reprezentatív vendéglátóhelyek szolgáltatásait, mint például szálláshelyként, vagy egy jól sikerült vadászat utáni ünneplésre, akkor nem látom annak akadályát, hogy ezek a képeslapok is gyűjteményünket színesítsék.
A XIX. század vége felé készültek olyan vadászjeleneteket bemutató képeslapok is, melyeken a képeket egy speciális nézőke segítségével (sztereoszkóp) térhatásban lehetett látni. Ezek voltak a sztereoszkópos képeslapok, melyek a mai 3 dimenziós képeslapok elődjeinek is tekinthetőek.
Néhány hazai és külföldi képző- és iparművész, akiknek munkái képes levelezőlapokon is kiadásra kerültek:
1. Magyar: Zsolt Edit, Andrássy Manó, Garay Ákos, Boros Zoltán, Muray Róbert, Stróbl Alajos, Ligeti Miklós.
2. Külföldi: Albert Gottschalk, Wilhelm Gräbheir, F.V.D. Daele, Friedrich Gauermann, Hans Holbein, Friedrich Reimann, Heinz Geilfus, Hermann Giesel, Julius Blaas, Fritz Schönpflug, Arthur Thiele, Rudolf Pick, Moritz Müller, E. Döcker, Ludwig Fromme, Georg Leisek, Arthur Krupp, J. J. Kaendler, P. Strang.
5. kép: Vadászati meghívó. Színes, litografált vadászjeleneteket ábrázoló mozaik képes levelezőlap. Kiadó: ismeretlen. Hosszú címzésű hátoldal. Feladó postai bélyegzés: Nesse, 1899. december 11. Érkező postai bélyegzés: Dornum, 1899. december 11.
A vadászatok hangulata, a természetben élő állatok élete számos képző- és iparművészt, valamint fényképészt ihletett meg. A XIX. század végén a művészek munkái főleg múzeumokban, képtárakban, galériákban, vagy magángyűjteményekben voltak láthatóak, amit csak egy szűk társadalmi réteg csodálhatott meg. Erre a „kiváltságra” az átlagembernek ritkán adódott lehetősége. Ezt az „üzenetet” a korabeli képeslapkiadók felismerték és olyan képes levelezőlapokat is kiadtak, melyekből a szélesebb társadalmi réteg megismerhette a természet színes világát és a vadászok sajátos életformáját.
A vadászati képeslapokon megtaláljuk az egyéni és társas vadászati módok, a vadászhagyományok, a vadgazdálkodás, a vad és élőhelyeinek ábrázolásait. Láthatjuk a neves történelmi személyek és a hétköznapok embereinek vadászportréit, vadászati sikereit. Bemutatják a vadásztársadalmat érintő kiállításokat, múzeumi és magángyűjteményeket. Gyönyörködhetünk a különböző vadászati csendéletekben, használati- és dísztárgyakban. Információt kapunk az erdő- és vadgazdálkodási képzést nyújtó oktatási intézményekről, de megismerhetjük a vadászkastélyokat, vadászházakat is. A díszes vadászati meghívókból értesülhetünk arról, hogy hajdanán eleink hol, mikor és milyen vadászatot tartottak.
A vadászati témakörbe soroltam az olyan településekről, vagy azoknak a környékekről készült képes levelezőlapokat is, melyeken vadászattal, vagy vadon élő állatokkal kapcsolatos díszítések láthatóak, illetőleg vadászjeleneteket bemutató fényképekkel tették azt színesebbé. Az ilyen grafikus elemekkel, vagy fényképekkel díszített képeslapoknak több mondanivalójuk is lehet. Az egyik ilyen mondanivaló a dizájn, vagyis a küllem, mellyel szebbé és érdekesebbé válnak a képeslapok. A másik mondanivaló a reklám, azaz a települések idegenforgalmának népszerűsítése, melyhez a vadászturizmus is hozzátartozik. Nézetem szerint az efféle képeslapok minden továbbiak nélkül beleillenek a vadásztémájú képeslapok közé. Ezeken a képeslapokon általában a „Gruss aus …/ Üdvözlet …” felirat olvasható, melyet német, osztrák és a magyar kiadók a XIX. század végétől egészen napjainkig adnak ki. Hasonló érvek motiváltak a „Vadász”, vagy vadászathoz köthető egyéb elnevezésű éttermek, sörözők, panziók által kiadott képeslapokról is. Ezek a képeslapok egyértelműen reklámozás céljából jelentek meg. Az igényes vendéglátóhelyek által kiadott képeslapokon megfigyelhetjük a stílusos bútorokkal berendezett helyiségeket, ahol a falakon kitömött állatok, bőrök, agancsok díszlenek. Ezzel gyakorlatilag ki is merült a vadhoz és a vadászathoz köthető kapcsolatuk. Amennyiben figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egyes vadászok, vadászcsoportok szívesen veszik igénybe az ilyen reprezentatív vendéglátóhelyek szolgáltatásait, mint például szálláshelyként, vagy egy jól sikerült vadászat utáni ünneplésre, akkor nem látom annak akadályát, hogy ezek a képeslapok is gyűjteményünket színesítsék.
A XIX. század vége felé készültek olyan vadászjeleneteket bemutató képeslapok is, melyeken a képeket egy speciális nézőke segítségével (sztereoszkóp) térhatásban lehetett látni. Ezek voltak a sztereoszkópos képeslapok, melyek a mai 3 dimenziós képeslapok elődjeinek is tekinthetőek.
Néhány hazai és külföldi képző- és iparművész, akiknek munkái képes levelezőlapokon is kiadásra kerültek:
1. Magyar: Zsolt Edit, Andrássy Manó, Garay Ákos, Boros Zoltán, Muray Róbert, Stróbl Alajos, Ligeti Miklós.
2. Külföldi: Albert Gottschalk, Wilhelm Gräbheir, F.V.D. Daele, Friedrich Gauermann, Hans Holbein, Friedrich Reimann, Heinz Geilfus, Hermann Giesel, Julius Blaas, Fritz Schönpflug, Arthur Thiele, Rudolf Pick, Moritz Müller, E. Döcker, Ludwig Fromme, Georg Leisek, Arthur Krupp, J. J. Kaendler, P. Strang.
5. kép: Vadászati meghívó. Színes, litografált vadászjeleneteket ábrázoló mozaik képes levelezőlap. Kiadó: ismeretlen. Hosszú címzésű hátoldal. Feladó postai bélyegzés: Nesse, 1899. december 11. Érkező postai bélyegzés: Dornum, 1899. december 11.
6. kép
Szerepük a vadászati kultúrában
A meglepően gazdag képanyag láttán felmerül az a kérdés, vajon milyen információt hordoznak és adnak át az érdeklődők számára a vadászati témakörben megjelent képes levelezőlapok? Továbbiakban erre a kérdésre kapunk választ.
A vadászjelenetes képeslapok nemcsak szépek, hanem egyes témái a vadászati kultúrának forrás értékű kordokumentumai is. Bepillantást engednek a különböző korok egyéni és társas vadászati módjaiba, így megismerhetjük a lesen történő vadászat, a cserkelés, a csapdázás, a hajtások, a solymászat, az agarászat a falkavadászat különféle formáit. Szemléltetik a vadászterületek felszereléseit, berendezéseit, példának említeném a leseket, etetőket, itatókat, dagonyákat. Láthatunk eredeti formájukban olyan vadászkastélyokat, vadászházakat, oktatási intézményeket is, melyeket az idők folyamán lebontottak, átépítettek, vagy az eredeti rendeltetésüktől eltérő módon működtetnek. Informálnak egy-egy korszak vadászfelszereléseiről, így megismerhetjük az öltözéket, fegyvereket és más egyéb vadászathoz szükséges eszközöket, kellékeket. A különböző hazai és nemzetközi vadászkiállítások alkalmával kiadott képeslapokon a trófeák nem csak a szemet gyönyörködtetik, hanem tájékoztatást adnak az adott időszak vadgazdálkodásáról is. Továbbá az egyes üdvözlőlapok betekintést nyújtanak a vadászok hétköznapjaiba, úgymint a családi életükbe, az udvarlási szokásaikba és az otthonaikba.
6. kép: Korabeli női és férfi vadászviselet. Színezett fotográfia. Kiadó: ismeretlen. Osztott formás hátoldalú képes levelezőlap. Feladó postai bélyegzés: Nagy Enyed, 1912. október 15. Érkező postai bélyegzés: Stósz, 1912. október 16.
Felhasznált irodalom:
- Petercsák Tivadar, A KÉPES LEVELEZŐLAP TÖRTÉNETE, (Miskolc, 1994.)
- Balázs Károly, KÉPES LEVELEZŐLAP LEXIKON, (MÉRY RATIO, 2005)
Sali István
"A vadászmotívumos képes levelezőlapok története" című írásom a KÉPES LEVELEZŐLAP (A KÉPES LEVELEZŐLAP-GYŰJTŐK EGYESÜLETÉNEK KIADVÁNYA) 2015. II. negyedéves számában jelent meg.
A meglepően gazdag képanyag láttán felmerül az a kérdés, vajon milyen információt hordoznak és adnak át az érdeklődők számára a vadászati témakörben megjelent képes levelezőlapok? Továbbiakban erre a kérdésre kapunk választ.
A vadászjelenetes képeslapok nemcsak szépek, hanem egyes témái a vadászati kultúrának forrás értékű kordokumentumai is. Bepillantást engednek a különböző korok egyéni és társas vadászati módjaiba, így megismerhetjük a lesen történő vadászat, a cserkelés, a csapdázás, a hajtások, a solymászat, az agarászat a falkavadászat különféle formáit. Szemléltetik a vadászterületek felszereléseit, berendezéseit, példának említeném a leseket, etetőket, itatókat, dagonyákat. Láthatunk eredeti formájukban olyan vadászkastélyokat, vadászházakat, oktatási intézményeket is, melyeket az idők folyamán lebontottak, átépítettek, vagy az eredeti rendeltetésüktől eltérő módon működtetnek. Informálnak egy-egy korszak vadászfelszereléseiről, így megismerhetjük az öltözéket, fegyvereket és más egyéb vadászathoz szükséges eszközöket, kellékeket. A különböző hazai és nemzetközi vadászkiállítások alkalmával kiadott képeslapokon a trófeák nem csak a szemet gyönyörködtetik, hanem tájékoztatást adnak az adott időszak vadgazdálkodásáról is. Továbbá az egyes üdvözlőlapok betekintést nyújtanak a vadászok hétköznapjaiba, úgymint a családi életükbe, az udvarlási szokásaikba és az otthonaikba.
6. kép: Korabeli női és férfi vadászviselet. Színezett fotográfia. Kiadó: ismeretlen. Osztott formás hátoldalú képes levelezőlap. Feladó postai bélyegzés: Nagy Enyed, 1912. október 15. Érkező postai bélyegzés: Stósz, 1912. október 16.
Felhasznált irodalom:
- Petercsák Tivadar, A KÉPES LEVELEZŐLAP TÖRTÉNETE, (Miskolc, 1994.)
- Balázs Károly, KÉPES LEVELEZŐLAP LEXIKON, (MÉRY RATIO, 2005)
Sali István
"A vadászmotívumos képes levelezőlapok története" című írásom a KÉPES LEVELEZŐLAP (A KÉPES LEVELEZŐLAP-GYŰJTŐK EGYESÜLETÉNEK KIADVÁNYA) 2015. II. negyedéves számában jelent meg.
Módosítás "A vadászmotívumos képes levelezőlapok története" címmel megjelent írásomhoz
A bel- és külföldi képeslap aukciókat és más képeslapos internetes portálokat továbbra is figyelemmel kísérve több korai kiadású vadászati képes levelezőlap ritkaságra bukkantam, melyek megváltoztatták a megjelenésükkel (kiadásukkal) kapcsolatos álláspontomat.
A KÉPES LEVELEZŐLAP 2015. II. negyedéves számában megjelent "A vadászmotívumos képeslapok története" című írásomban (még) azt közöltem, hogy "Az 1890-es évek első felében jelentek meg a vadászképekkel illusztrált képeslapok. Először, mint városképeslapok díszítő elemeként láthatóak, majd az évtized második felétől már önálló motívumként is szerepelnek." Hasonló időbeli megállapítást közöl Tomai Éva - Zoltán János szerzőpáros OFFICINA NOVA kiadásában 1988-ban megjelent "Vadászat régi képeslapokon" című könyvében is. A megjelenés idejének és a motívum alkalmazási módjának (önállóan, vagy városkép illusztrációjaként láthatóak) mondanak ellent azok a vadászati képeslapok, melyeket 1873-ban 1877-ben 1884-ben és 1887-ben írtak meg és adtak postára. Ezek a következők:
A KÉPES LEVELEZŐLAP 2015. II. negyedéves számában megjelent "A vadászmotívumos képeslapok története" című írásomban (még) azt közöltem, hogy "Az 1890-es évek első felében jelentek meg a vadászképekkel illusztrált képeslapok. Először, mint városképeslapok díszítő elemeként láthatóak, majd az évtized második felétől már önálló motívumként is szerepelnek." Hasonló időbeli megállapítást közöl Tomai Éva - Zoltán János szerzőpáros OFFICINA NOVA kiadásában 1988-ban megjelent "Vadászat régi képeslapokon" című könyvében is. A megjelenés idejének és a motívum alkalmazási módjának (önállóan, vagy városkép illusztrációjaként láthatóak) mondanak ellent azok a vadászati képeslapok, melyeket 1873-ban 1877-ben 1884-ben és 1887-ben írtak meg és adtak postára. Ezek a következők:
1. kép
- 4/12/73 megírt (bélyegzőn a feladási hely nem olvasható) postabélyegzővel ellátott monokróm képeslap. A bal felső sarokban vadász kutyával, alatta vadászathoz szükséges eszközök (fegyver, vadásztőr, bőgőkürt, vadásztarisznya, vadászkürt) láthatóak. A jobb alsó sarokban erdei táj őzekkel és egy vadásszal figyelhető meg. Kiadó: nem lehet kiolvasni. (1. kép).
2. kép
- München, 20/1/77 városnévvel és dátummal megírt, München, 20. jan. ? (évszám nem látható) postabélyegzővel ellátott monokróm képeslap, melyen egy szarvasbikát és egy szarvastehenet láthatunk erdei környezetben. Kiadó: Otto Francke, Dresden No 42. (2. kép).
3. kép
- Az 1884-ben megírt és Dersden, 27/8 84 postabélyegzővel ellátott színes, litografált, német nyelvű vadászati meghívó (Einladung zur Jagd) és képes levelezőlap, melyen népviseletbe öltözött lánynak udvarló vadászt láthatunk. Kiadó: ismeretlen. (3. kép).
4. kép
- Ludwigshafen, 1. jan. 87 postabélyegzővel ellátott monokróm képeslap egy őzbakot és két őzsutát ábrázol erdei környezetben. Kiadó: Otto Francke, Dresden No 38. (4. kép).
Összegezve: A vadászati képeslapok megjelenése az 1870-es évek második felére tehető. A képeslapokon feltüntetett képek nem díszítő elemei egyes városképeknek, hanem önálló motívumként szerepelnek.
A képek forrása: internet
Gödöllő, 2019. november 17.
A képek forrása: internet
Gödöllő, 2019. november 17.
